2017. január 29., vasárnap

Házi készítésű rozskenyér

Elérkezett életemben az a pillanat amikor kenyér sütésre adtam a fejemet. Ennek egyik fő oka, hogy kezdek besokallni a pékségekben, és boltokban kapható kenyérnek csúfolt árutól. Kis kutakodás után találtam is számtalan receptet az interneten, de ezek nekem mind nagyon sok összetevősnek tűntek. Ugyanis a kenyerembe a vízen, liszten, élesztőn és són kívül nem igazán szerettem volna mást beletenni. Végül találtam egy egyszerű verziót amit kicsit átalakítva meg is kaptam a saját rozskenyér receptemet.

A rozskenyér hozzávalók:

  • 20 dkg kenyérliszt (min. BL 112, én BL 196-at használtam)
  • 20 dkg rozsliszt (RL 190)
  • 2 dkg élesztő
  • 1 teáskanál méz
  • 1 csapott teáskanál só
  • 1 dl langyos víz + még annyi langyos víz ami a tészta dagasztásához kell
Elkészítés:
Az 1 tk. mézet elkeverjük az 1 dl langyos vízben, és hozzáadjuk az elmorzsolt élesztőt és a tetejét megszórjuk egy kis kenyérliszttel ezután hagyjuk felfutni. A liszteket kimérjük egy kelesztő tálba beletesszük a sót, és a felfuttatott élesztőt.
Dagasztásnál mindig langyos vizet adunk a keverékünkhöz, annyi víz kell hozzá, hogy egy félkemény tésztát kapjunk. Meleg helyen letakarva 1 órát kelesztjük. Nálam praktikusan a radiátoron pihent a tészta. Az egy óra leteltével lisztes deszkán átgyúrjuk és kenyeret formázunk belőle. A kenyér megformázásához Limaránál látott módszert alkalmaztam.
A tepsibe téve a tésztát még további 1 órán át kelesztjük meleg helyen. Az 1 óra leteltével forró sütőben (T: 200°C) kb. 40 perc alatt megsütjük. A sütőbe egy másik tepsiben vizet is rakjunk, be hogy állandó párát biztosítsunk a kenyerünknek. A sülés után letakarva hagyjuk kihűlni, és csak 3-4 óra elteltével vágjuk meg, hogy a kenyér szerkezete és tartása megmaradjon.



Nagyon finom és laktató kenyeret kaptam.





2016. november 27., vasárnap

Karácsony, karácsony, karácsony...

A karácsonyi hangulat idén előbb köszöntött be hozzám, mint szokott. Még december sincs és már készen vannak a mézeskalácsaim, még szerencse hogy hetekig eláll :)

Idén nem csak sima mézeskalácsra vágytam, hanem egyenesen mézeskalács házikóra. Sokat kutakodva az interneten hogyan is érdemes összeragasztani a részeket, hogy azok stabilan álljanak. Végül a  hagyományos tojásfehérje-cukor kombóra szavaztam.  Először karamellel gondoltam összeragasztani a házikót, de a forró karamell veszélyessége miatt, illetve, hogy nincs hibázási lehetőségem inkább nem ez mellett döntöttem.

A sütés után néhány nappal nekiláttam az építkezésnek. Egy tojásfehérjébe kb. 25 dkg porcukrot kevertem. Pontosan nem mértem a cukor mennyiségét, addig adagoltam míg a masszám már nem folyt le szépen a fakanálról, hanem egy nagyobb gombócban placcsant vissza a tálba. 
Ezután egy kiskanál segítségével kenegettem be a malterrel az elemeket, és indulhatott a móka.
Egy kicsit várni kellett az egyes elemek ragasztása közben, míg az előző illesztés valamennyire meg nem száradt. Ha a cukor mennyisége megfelelő akkor a száradás meglepően gyorsan megy.

Miután a házikó már állt jöhetett a díszítés mindenféle érdekes pózban, hogy szépen tudjak díszíteni. 

A végeredmény szerintem még nem tökéletes, de szerencsére nem ez az utolsó karácsony lehet még gyakorolni :)
 

2015. március 22., vasárnap

Engem is elért...

A szappan láz. Már régóta foglalkoztatott a házi szappan készítése, és végre egy fél éve belevágtam. Az első próbálkozásnál, még egy jól bevált receptet használtam, nem bíztam semmit a véletlenre. Nagyon jól sikerültek a szappanjaim, és a családban nagy sikert arattak.

Második kísérletemkor már karácsonyi ajándéknak készültek. Megfelelő mennyiségű forma hiányában egy kicsit gurbák lettek. Készítettem adventi illó olajos, mákos citromfüves és kávés szappant. Valamiért mikor a mákos szappant felvágtam tört és porladt, és ez a tulajdonsága az érés után sem változott.

A legutóbbi ténykedésre januárban került sor. Ekkor az előzőek tapasztalatával álltam neki a tervezésnek. Saját szappanreceptet írtam. Disznóvágásból gyönyörű fehér disznózsírunk volt, így evidens volt, hogy ebből is készítek szappant. Három fajtát találtam ki.
Az első egy natúr disznózsíros szappan kókusz zsírral és olíva olajjal. A másodikat sütőtökösnek képzeltem el, és a harmadik kakaós-kávés kakaóvajjal.
Az előzőekkel ellentétben nem a készítéstől számított második, hanem első napon vágtam őket fel. Így úgy tűnt nekem praktikusabb, sokkal könnyebben ment. Bár a kakaós-kávés szappan már ekkor is nagyon kemény volt.
Mintának a szappannak előzőleg süthető gyurmából nyomdát készítettem fát és szívet. Ezt is a felvágáskor nyomtam a szappanba.
Formának pedig egyszerű tejes dobozokat használtam.
Jól habzó illatmentes szép szappanok lettek.

Most egy kicsit hanyagolom a szappan készítést, de majd idővel még készítek. Addig is gyűjtöm az ötleteket és az ötletek kivitelezésén morfondírozom.

Végül pedig beszéljenek helyettem a szappanjaim ;)




Akinek megtetszett valamelyik és szeretne belőle magának, vagy családtagjának írja meg kommentben a bejegyzéshez, és felvesszük a kapcsolatot.

2014. január 12., vasárnap

Idei tervek

Az elmúlt időszakban (jó pár hónapban), nem írtam ide, igaz készült ez-az. Utólag is Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek, bár már szerintem mindenki (ahogy én is) belevettette magát a teendőkbe. Most a legfontosabb teendőm a tanulás. Még két vizsgám, és egy védésem van vissza, és kezdődhet az új szorgalmi időszak. Szerencsére már csak 3 szorgalmi időszakom van hátra és egyetemi diplomás ember leszek :)
De most nem erről akarok írni, hanem az idei terveimről, amiből van jócskán, mint mindig és a fele sem készül el...
Optimistán állva a dolgok elébe hogy mindenre lesz időm... leírom őket ide is:

- befejezni a tavaly elkezdett mellényemet
- egy másik mellényt horgolni a táskának szánt fonalból, azért mert nem kapok hozzá másik színt ugyanabból a fajtából és márkából, és önmagában kevés egy táskához
- a maradék kék Kabala fonalaimból párnát horgolni
- matrózos strand táskát varrni
- norvég mintás sapka sál szettet kötni
(- sapkát kötni 5 tűvel... ha megy )
- és a mai plusz terven egy egyszerű ősz színű mellényt kötni

Csupán ennyi :D
Ahogy Dóra mondta mikor még egyetemista volt nincs ideje kötni, de szakít rá időt. Nos én is ezt az elvet igyekszem majd követni és talán elkészül minden szépen lassan :)

Most pedig megyek vissza a tanulni valómhoz, mert szegény nagyon egyedül érzi magát, csak akkor jó neki ha a középpontban lehet :)

2013. szeptember 29., vasárnap

Házi készítésű kozmetikum

Második fejezet

 A dezodor(ok) után itt van a következő: ajakír.

A dezodorokhoz még mondanék egy kis értékelést ugyanis a nyári óta készítettem még egyet csak levendula illat nélkül, finomítatlan kakaóvajjal, így annak jó kakaós az illata. Na szóval az észrevétel annyi, hogy kb 1,5-2-szeresen több szódabikarbóna kell bele, mert egy idő után... hát na, lehet érezni az ember szagot.

És akkor most térjünk rá az ajakírra. Tegnap csináltam először. Dóritól kaptam az első home made ajakápolót még télen. Az mostanra elfogyott, ezért itthon mindenki kapott egy tégelykével.

A recept:

-1 evk. reszelt méhviasz
-2 evk. olíva olaj
-1 kapszula E-vitamin ( Ami 400 mg azaz 0,4 g, de mivel ezt nem tudom itthon kimérni, mert nincs analitikai mérlegem, ezért a sűrűség ismeretében (ρ=0,950 g/cm3) kiszámoltam mekkora térfogatú E-vitami szükséges: 0,42 ml.  Egy 2 ml-es kiskanálnak kb. a negyede szükséges csak olyan szemre kimérve. Én üvegben kaptam nem kapszulában, akinek szintén ilyen formában ez a kis megjegyzés azoknak szól.)

Először a méhviaszt felolvasztjuk, az után belekeverjük az olíva olajat, és a gőzről levéve beletesszük az E-vitamint. Még folyékony állapotban beleöntjük a kis tégelyekbe. Nekem 3 db  3 g-os tégely teljesen tele lett. Miután megszilárdultak már használható is. A test meleg hatására éppen olvad annyira, hogy kenhető legyen.